Gyökerektől Istenig

Az elmúlt és elkövetkező pár hónap fő alkotóelemei, az önismeret új aspektusaira épülnek. Paradigmaváltás. Fordulópont.

Elengedés, azaz nem ragaszkodás, vágyak, akarat kiiktatása, figyelem felerősítése, türelem, tisztelet, önszeretet, információ áramlás. Egyéni és kollektív szinten is.

Nem tudunk és nem szabad beleavatkozni más életébe, csupán elmondani véleményünket, hogy szerintem… én így látom… de leginkább kérdésekkel motiválhatunk valakit. Sokkal fontosabb mások megváltoztatásánál, saját minőségi fúziónk létrehozása, tehát az egyesülés.

Nem szétválasztás, hanem az energiák, figyelem, egység valósága hozza meg az igaz szemléletváltást. Leválások, kötődések alakulnak. A föld szimbólumai bizonyos értelemben erősödnek, tehát sokan most kezdik érezni, hogy gyökeret eresztenek, megtalálták az áhított munkát vagy személyt, egyben a közeledésüket.

A másik pólus épp ellenkezőleg. Szárnyalás, ötletek, tervek, amibe már nem fér bele a megszokott „rutin”, a vágyak, az akarat, mert az fizikálisan is gátat szab a képzeletnek. Teremtésünket kényszeríti irányváltoztatásra és általában nem az az irány lesz, ami számunkra eredendően ki van jelölve. Ez a
bizonyos „körbe-körbe megyek” effektus. Persze mindenki érzi, hogy plusz köröket tesz, de még nem tud „kijönni” belőle. Minden a jelen energiák és aktuálisan, kollektíve megtapasztalandó feladatok miatt.

Ezt nevezzük érési folyamatnak. Amikor például azt érzed nem történik semmi. Na akkor történik igazán!

Az elme, az ego, a tudatalatti bökdösi a lelkünket, hogy miért nem haladunk már, miért nem történik semmi?

Na igen.

Pont itt rajzolódik ki kettő legfontosabb potenciál attitűd: a türelmetlenség és elégedetlenség.

Hogy is gondolhatnánk, hogy harminc vagy negyven X évesen vagy még később elkezdünk önismeretet tanulni, esetleg gyakorolni is, és majd pár hónap után, csettintésre megváltozik minden?

Ez az időszak öntürelemre tanít leginkább. Ősbizalom, őstisztelet, szertartás, hagyományőrzés, szimbólumok, anyanyelv biztosít bölcsőt a teremtésre, amit a fogantatás előtt már 50%-ban hordozunk. Ez a transzgeneráció. A másik 50% a tudatosságon és szabad akaraton múlik.

Íme egy példa.

Bár lehet, traumákat átélt gyermekkorod volt, most, felnőttként, dönthetsz.

Dönthetsz arról, hogy mit szeretnél.

Természetesen itt kezd el fontossá válni, hogy egyáltalán tisztában vagy azzal, hogy te mit szeretnél. Bugyután hangzik, de tapasztalataim szerint az emberek többsége, nem tudja mit szeretne Istenigazából.

Van erre egy viszonylag egyszerű gyakorlat.

Hunyd be a szemed és képzeld el, most milyen munkád, milyen életed van!

Ez az a munka, amit szeretsz csinálni? Kielégíti az életed? Most képzeld el magad 5, majd 10 év múlva!

Ez a kettő kérdés nagyon sok számos másik lavina-kérdést szül magából.

Például, ha nem vagy elégedett, miért ragadtál bele?

Miért nem változtatsz?

Mitől félsz?

Egyáltalán beragadásnak ítéled meg vagy „csak” toporgásnak.

Elengedted, ami bánt?

Mi bánt?

Mélyebb rétegekben feszegethetjük azt is, hogy ez tudatos vagy tudatalatti?

Tudatosan is építheti vagy rombolhatja magát valaki, attól függ, milyen döntést hoz. Mindig először a döntés van. Figyeld meg magad, miről és mit döntöttél az elmúlt öt évben! Az élet kézzel fogható mechanizmusai, emocionális mozgásokból állnak. Nagyon egyszerű példa. Az áldott állapot alatt megindul ugyan a tejtermelés a kismamánál, de ha érzelmileg számára nem tolerálható trauma vagy stressz éri, nagy valószínűséggel nem fogja tudni táplálni gyermekét, mert elapad a teje. Tehát hiába a hormonok, az ösztönök tökéletes működése, hiába az idegrendszer és tudati gondolkodás, az anya
nem lesz képes átadni anyatejét, vele együtt fontos információkat.

Nos, ez egy szelete az önismeretnek, az önreflexiónak, annak, ki vagy valójában.

Nagyon bölcs tanítás az, amikor érezheted, saját megélésednél is fontosabb, maga a tapasztalat átadása.

Amikor összeáll a kirakó és csak jönnek és jönnek a felismerések, így egyszer csak középpontba kerülsz, ahonnan már nem lehet kibillenteni, mert megtaláltad önmagad. Egyensúlyba kerülsz a Forrással, Teremtővel, anyafölddel, érzéseiddel, erőkkel, félelemmel, szerrel, maggal. Látod az ok okozatot. Érzed hitedet. Eltűnik a tér, az idő és akarat. Benne vagy a kauzális transzgenerációs folyamatban, tehát ok-okozatilag kapcsolódó, generációról generációra átadott folyamatokban. Azért történik meg valami, mert érezted és beengedted, nem pedig azért, mert akartad. A teremtés folyamatos.

Lelked és a Teremtő pontosan érzi, mit szeretnél, csak a racionális informális rezgések „elhomályosítják”, illetve képesek eltakarni az intuíciót. Érezd, gondold, csináld! Ez az érzelmi és értelmi intelligencia anya-szentsége. Továbbmegyek. Anya-szent-egyház. Mert végső soron egy igaz ház van, az pedig benned van. Mi nők, kulcsfigurák vagyunk ebből a szempontból, hiszen a nők képesek olyan mértékű befogadásra a saját házukba, saját testükbe, hogy abban egy új élet lehetőségét hordozhatják.

A Te házad. Mondják az asztrofizikusok.

Érdemes visszanyúlni minden esetben őseinkhez, szellemi tanítókhoz. Figyelemmel, sok gyakorlással, belső identitással láthatod tisztán magadat.

Ez a Magok feladata.